Mindenki ismeri Illyés Gyula: „Egy mondat a zsarnokságról” című versét, amelyből megtanulhatjuk: ahol akár csak egy embernek is csorbát szenvednek a jogai, ott senki sem lehet biztonságban. „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – írta az ötvenes években. De igaz ennek a fordítottja is: ez Márton László: „Bowen monológja, sötétben” című versében (1992-ből) úgy hangzik: „Hol szabadság van, ott szabadság van”: a legparányibb szabadságforrás is mély medret vájhat az emberek szabadság utáni vágyának.

Nos, a civil szervezetek ezt a szabadságot kínálják a polgároknak. Az utóbbi két évtizedben számtalan civil egyesület alakult a legkülönfélébb célokkal és törekvésekkel: a közös érdeklődés és a bizalom tömörít egy szervezetbe sokakat, hogy közösen kifejezzék érdekeiket – akár politikai akaratot, amely elősegíti (segíthetné) a döntéshozás folyamatát is. Aztán a civil szervezetek is összekapaszkodnak…

A Gerecsében, a Pilisben bizonyos fafajta úgy nő, hogy egy tőről több, öt-hat-nyolc ág is kihajt, némelyik ág összefonódik, némelyik dacosan tör az ég felé: olyan, mintha egy nagy korona lenne az egész fa. Sokan - nem hivatalosan - ezeket nevezik koronafának. Az egymásba kapaszkodás olyan jól példázza a civil szervezetek kapcsolódását, hogy a honlap címéül e nevet választottuk.

A projektben a hazai civil szervezteknek alkalmuk nyílt megismerkedni osztrák és szlovák tapasztalatokkal is, azzal, másutt miként igyekeznek mozgósítani az érintett társadalmi rétegeket, szakmai szervezeteket - a környezetüket, lakóhelyüket veszélyeztető környezeti problémák megoldására, az iskoláknak segítséget nyújtani a környezeti nevelésben, példákat mutatni a fenntartható fejlődés megismertetéséért, illetve bemutatni azt, miként értelmezik a különböző területeken tevékenykedő civil szervezetek a fenntarthatóságot, mit tehetnek az ívóvízbázisok megóvása és magyar kézben tartása érdekében. Az összefonódás, az egymásba kapaszkodás egye szélesebb körű , s ez nem véletlen: a cél közös. A cselekvés szabadsága a civileké.